Hétköznapi kalandok az 5-ös buszon paszománnyal és anélkül, majd egy szerelem inspirálta vonósnégyes, „pihenő” nélkül

Szegeden volt a magyarországi bemutatója a Stílusgyakorlatok című kabaréoperának. Tóth Péter tizenhat jelenetet választott ki Raymond Queneau eredeti művéből. Utána a Kosztándi vonósnégyes eljátszotta Bartók Béla I. vonósnégyesét és az operaszerző Halálvirágok című művét. Zenészek, énekesek egyaránt lubickoltak, nem véletlenül tapsolt lelkesen a közönség a Délvidék Házban.

 

Garai Szakács László Szeged.hu

2024. augusztus 23. 18:10

– Raymond Queneau 1947-ben jelentette meg a Stílusgyakorlatok című művét, ami egy egyetlen rövid, banális történetnek a 99 féle módon előadott változata. Ebből készült aztán magyar fordítás Bognár Róbert zseniális átköltésében, és színházi előadás is, amit több mint hatszázszor játszottak a 80-as évektől kezdve. Én tizenhat jelenetet választottam ki ebből a kilencvenkilencből, és megpróbáltam ezeket nagyon különböző stiláris módon feldolgozni, és aki ismeri valamennyire a munkáimat, tudja, szívesen játszom a zenei asszociációk lehetőségével. Tehát fognak hallani mindenfajta parafrázist Puccinitől egészen a kortárs zenéig. Ezek a jelenetek másfél és három perc közöttiek, ezért hogyha valamelyik nem tetszik, akkor bízhatunk benne, hogy hátha a következő jobban sikerül. Azt szeretném kérni, ne fogják vissza magukat, ha úgy érzik, nevetniük kell, nyugodtan tegyék meg. Nekem az volt a szándékom, hogy egy szórakoztató negyven percet tegyek le önök elé. Általában nagyon nem szeretem, amikor azt mondják egy komolyzenei koncerttel kapcsolatosan, hogy jó szórakozást kívánok. Ebben az esetben viszont azt mondom, igen, szórakozzanak jól, érezzék jól magukat, és még egy fontos mondat szeretném megköszönni minden előadónak az áldozatos munkáját. Mindenkinek, aki nagyon sokat tett azért, hogy megszülessen ez az előadás, Seres István Pipunak, aki az egész ügy mögé beállt, és megrendezte ezt a mai estét – így ajánlotta Tóth Péter a tizenhat minijelenetét a figyelmünkbe.

 

Végig a buszon

Gyorsan kiderült, valóban szórakoztató lett a „termék”. Bár kezdés előtt volt benne egy kis félsz. Mostanában, ha azt olvasom valahol, valamiről, hogy kabaré, az bizony tud egészen rettenetes is lenni. Ez viszont nem volt az, sőt. Mind a négy énekes

• Somogyvári Tímea Zita – szoprán
• Szélpál Szilveszter – tenor, igen, tenor,
• Bita Boglárka – mezzoszoprán és
• Altorjay Tamás – basszus

végiglubickolta a tizenhat mini jelenetet, bár Altorjay a vége felé talán nem tudott úgy kibontakozni, ahogy szeretett, volna, a kottaállványa megtréfálta, összébb csukódtak a lábai, így neki az előadás vége azzal telt, hogy arra kellett koncentrálnia, ne dőljön el az állványa. Szélpál Szilveszter zseni volt ezt a gumiarcot, átélést, lazaságot, szerepszeretetet simán lehetne prózai darabokban is hasznosítani. És igen a bariton Szélpál „felcsúszott” tenorba ezen az estén, és rendben volt. Ahogy az énekesnők, Bita Boglárka és Somogyvári Tímea Zita is nagyszerűen énekelt, igaz, lehetett kényelmesen énekelni.

De milyen is volt ez a tizenhat jelenet?

 Élménybeszámolók voltak az ötös buszról, a tömegről, egy kalapos férfiról, arról hogyan dúródunk utazás közben, csupa hétköznapi sztori. 

 De közben ilyeneket is énekeltek, illetve csasztuszkáztak:

 

„fiatalok, fiatalok, álljatok ki bátran!

Harcosságra van szükség szép szülőhazánkban,

Éljen pártunk és vezérünk és a világbéke!”

 

Szóval hiába Magyar Művészeti Akadémia-rendezvény, simán oda lehet mondani a hatalomnak, mert valószínűleg fogalmuk sincs arról, nem törődnek vele, hogy mi történik az ilyen rendezvényeken.

 

• És nemcsak ezeken a sorokon nevettünk.
• És Szokody Anikó nagyszerűen kísérte az énekeseket.

 

Vonós elit bevetés: megfeszültünk, mert meg kellett feszülnünk

Kosztándi–Behán–Tuzson–Kőrösi. Ez kábé olyan, mint mondjuk a Lewandowski–Yamal–Raphinha–Torres támadónégyes a Barcelonában – számos hasonló sportos példát tudnék mondani, nem untatnék ezzel most senkit, lényeg

• Kosztándi István (első hegedű),
• Behán László (második hegedű),
• Tuzson Edina (brácsa),
• Kőrösi Györgyi (gordonka)

összeállítású Kosztándi vonósnégyest gyakorlatilag kötelező meghallgatni, bármikor is lépnek fel. A Szegedi Szimfonikus Zenekar első koncertmestere zenekari szólistája, másik koncertmestere, a gordonkaszólam vezetője, és az egyik legjobb mélyhegedűse úgy rohant le minket Bartók Béla I. vonósnégyesével, ahogy azt kell. A háromtételes szünet nélkül – attaca – játszandó mű első tételét egészen szenvedélyesen, mégis könnyedén játszották, pedig ha van, amit Bartók megbonyolított, akkor az ez a tétel. „középen” aztán lehetett egy kicsit „pihenni” a szonátaformában, majd jött a harmadik tétel, amit a cselló vezet be, Kőrösi Györgyi egészen kivételeset játszott ekkor.

Majd „rögtön” folytatta Tóth Péter Halálvirágok műve is csellószólóval indul, majd bekapcsolódik a brácsa, majd a második hegedű, végül az első hegedű, és ott Kosztándi István olyan elegánsan „vette át a parancsnokságot”, hogy egy pillanatig nem volt kérdés, ő irányít ebben a közel hétperces műben.

 Rendben volt ez az este Újszegeden. Az opera tényleg kabaré volt, a lehető legjobb értelemben, Seres István Pipu megtette a magáét, Bartókot nem nagyon kell magyarázni, és a Halálvirágok is minimum hallgatható mű.