Balázzsal reggel fél 10-kor találkozunk a Mele nevű kávézóban. Az intézményt egy Debrecenben élő olasz vállalkozó hozta össze, aki nem volt megelégedve a kávéfelhozatallal. Mi nagyon is meg vagyunk elégedve.Mandulás croassaint eszünk olyan forró csokoládéval, amilyen csak a mesékben van. Sűrű, zamatos, valódi csokoládéból és nem kakaóporból készült. Megáll benne a kanál.
Még benézünk hozzájuk, ahol Kocsár tanár úrnak elmesélem, hogy éppen egy japán terjesztővel tárgyalunk, aki a Négy Mária éneket szeretné árusítani Japánban.

Aztán elindulunk Balázs autójával Gyulára. Kívülállóként mindig komoly fenntartással viseltettem az ilyen nagy, városi terepjárók iránt, de utasként alaposan megváltozott a véleményem. Fantasztikus érzés a minden kényelemmel ellátott autóban az utazás, még ezeken az Istentől elhagyatott utakon is.

Gyulán gyors terepszemle a művelődési házban. Klasszikus, hetvenes évekbeli betonépítmény, meglehetősen száraz akusztikával, szinte ülhetetlenül szoros székekkel. De az emberek kedvesek, készségesek, nem csak segítőkészek, de ténylegesen is segítenek. Városnézés a napsütésben, majd próba és várakozás. Közben megérkeznek a városi notabilitások is. Örömüket fejezik ki, mi nem különben. A várakozás idegőrlő perceit a szemközti könyvtárban próbáljuk oldani Nemes Joe-val, aki fantasztikus munkát végzett a gyerekkar élén.

Hat órakor aztán beülünk a kétharmadig megtelt nézőtérre és kezdetét veszi az Erkel Bicentenáriumi Ünnepségsorozat záró koncertje. Ehhez képest az Erkel Alapítvány elnöke és a sorozat főmindenttudója Bónis Ferenc most nincs sehol. Kár.

A Magnificat Hungaricum a második részben hangzik el. Szerencsére a közönség nem menekült el a szünetben. A zenekar nagyon jó, a Kodály Kórus szokás szerint remek és a Lautitia gyerekkar sem ijed meg jobban, mint ahogy az ilyenkor elvárható. Siker is van, taps is, és persze sok meghajlás. Rövid fogadás, szép szavak. És hosszú út hazáig.

Fáradtan kerülök ágyba. Alattam éjjel kettőig szól a karaoki mulatság. Csak én nem élvezem olyan nagyon.

Az autó már magától is eltalál Debrecenbe. Előbb elfoglalom a szállást, majd elviszek egy adag kottát az Egyetemre. Utána parkolót keresek a következő három napra. Végül a kertvárosban, Katáék közelében parkolok le. Az esti próba jó hangulatban kezdődik. A gyerekkar és a Kodály Kórus alig-alig fér el a kis zenekari próbateremben. Vagy 150-en vannak. A gyerekek kicsit megszeppentek, de második nekifutásra mindent nagyon szépen énekelnek. Pad Zolival közben az orgonás változat hanghibáit javítjuk. Sajnos van bőven. Nem volt időm rendesen, hangról hangra átnézni és most meg van az eredménye. A próba végén ér az igazi meglepetés. A kórus kottából hiányzik 10 ütem. Elég égés ez számomra. Balázzsal abban maradunk, hogy elkészítem éjszaka, reggel kinyomtatjuk, lemásoljuk és a buszon megtanulják. Szerencsére nem valami nehéz helyről van szó.
Ennek megfelelő az éjszakám. Ráadásul valami tisztasági kényszertől vezérelve az első utcaseprők éjféltájban érkeznek. A kukások viszont fél hétkor ébresztenek.
Átmegyek nyolckor az irodába, ahol tényleg dolgoznak már ilyenkor! Segítőkészek. Valami gond van, mert a kotta oldala hiányzik. Aztán kiderül, hogy csak egy beállítási hiba. Készülhet a pót oldal a kórusnak 50 példányban. Balázs előbb akar menni, mint a busz, mert aggódik, hogyan fér majd el a helyszínen a csapat. Vele megyek.

Tegnap megérkeztek a gyulai meghívók, szórólapok. Jobb későn, mint soha. Valamennyin roszul szerepel a mű címe. Már ezen sem csodálkozom. Délután lesz az első összpróba a darabból. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy szól.

Kristóf versenyre megy, ezért adószámra van szüksége. Vagy adóazonosító jelre. Vagy mindkettőre. Ezt igazából senki nem tudja pontosan. Legkevésbé mi. Hogy ugyan minek egy 11 éves gyereknek még egy azonosító. A születési anyakönyvi kivonaton, a lakcímkártyán és a diákigazolványon kívül. Hátha nem azonos önmagával?
Kutakodás az interneten. Számtalani cikk, bejegyzés, ami mind azt taglalja, milyen gyorsan és könnyen beszerezhető a kért papír. Csak éppen a cikkekben megjelölt formanyomtatvány nincs sehol. Az egyik oldalon tájékoztató az Apeh kirendeltségekről, telefonszámmal együtt. Szerencsére van egy a közelben is. A telefont ugyan nem veszik fel, de ez normális ebben az országban. A környéken ugyan irodaházak nincsenek, de tapasztalatból tudom, hogy számos kerületi intézmény, orvosi rendelő, önkormányzati kirendeltség stb. helyt kapott a régi házakban. Hideg, barátságtalan reggel gyaloglok a megadott címre. Apehnek nyoma sincs. Miért is lenne. Aztán felhívom házi ügyintézőnket – édesanyámat – hogy derítse ki a helyzetet. 10 percen belül jön a telefon: Haller utca. Ahol naponta több tízezren állnak sorba. Ha ez az egykapus ügyintézés, nekem nem nagyon tetszik.

Csáb felé tartunk. Azon az M2-esen, amiről nehéz volna megmondani, milyen alapon csúfolják autópályának. Autóútnak nevezhető szakaszok is alig-alig vannak rajta.
Csábon rendezik meg, immár harmadik alkalommal a Hajnalok Völgye nevű kortárszenei kórusfesztivált. Csáb ki falu Szlovákiában a magyar határtól néhány kilóméterre. Tóth Árpi a helyi Szeder Fábián Dalegylettel itt, az alig ezer fős kis településen minden évben vendégkórusok felléptével mutatja meg, hogy a kortárs kóruszene hallgatható, hogy kis faluban is lehet nagy dolgokat csinálni. Ja, és mindez a helyieket is érdekli!
A kis templom zsúfolásig tele. Rövid köszöntő után Árpád Solymárról érkezett férfikara kezd műsorába. Kodály, Bárdos és Szokolay mellett Horváth Márton Levenet O vos omnes c. férfikara is elhangzik. Ennek a műnek a vegyeskari változatát már megjelentettük a Kontrapunkt kiadásában. Egy kassai kórus egy szlovák kortárs szerző bemutatójával teszi egyértelművé, hogy ez itt nem valami magyar vircsaft a szlovákok ellenében. A legtöbb bemutatót a helyiek vállaták. Előbb Tóth Árpád Jelige, majd az én Könyörgő népének, végül Fekete Gyuszi Csáb faluban című népdalfeldolgozását mutatják be szép sikerrel. A fellépők közül a debreceni Kölcsey kórus hangzása a legprofibb. Tamási Laciék lenyűgözően teljesítenek. Sebők Péter Ave Maria és Zombola Péter Cantate Dominója is remek előadásban hangzik fel. A koncert után szavaz a közönség. Míg a szavazatokat számlálják a szerzők és karnagyok a sekrestyében kiválasztják a nekik legjobban tetsző művet. Tavaly ezt a díjat én nyertem, idén Sebők Péter és Zombola Péter kapja a legtöbb szavazatot. Mivel a közönség-díjat Sebők Péter műve kapja, így a szakmai zsűri Zombolának ítéli az elsőséget.
Az eredményhírdetés után fantasztikus eszem-iszom, egy nehezen tolerálható hangerőn játszó cigányzenekar kísérete mellett. Később a négy kórus egy-egy óriási lampion enged fel a csillagok közé. Szép látvány. Közben spontán éneklés.
Fél tíz felé haza indulunk.