Kaptam négy jegyet a szegedi My Fair Lady bemutatóra. Mivel ez az egyik kedvenc darabom - a filmről és Audrey Hepburnről nem is beszélve – és még sosem voltunk a Szegei Szabadtéri Játékokon elmentünk.
Séta a városban, jó vacsora a más sokszor bevált Brnói cseh étteremben, aztán irány a Dóm tér. Nem voltunk egyedül. Sok ismert és ismerős figura. F.M. a szokásos rövidnadrágjában, elmaradhatatlan strandpapucsában, néhány politikus a harminc fok ellenére is sötét öltönyben. Aránylag pontosan, néhány perccel kilenc után kezdenek. Tompos Kátya remek választás. Szép, törékeny és nagyon jól énekel. Az első pillanatban zavaróak az újrafordított dalszövegek – Varró Dániel – de aztán megszokjuk. Az „az volna csudijót” persze sosem fogom „az lenne tök királynak” dúdolni, de ez lehet, hogy csak generációs probléma. A zenekar és a hangosítás egészen jó, az, hogy a szöveget nem mindig értem, nem az ő hibájuk. Egy ekkora színpadon, a nézőktől ilyen távolságra nehéz színészi játékról beszélni és ezen a véletlenszerűnek tűnő, a színpadi kamerák jó-rossz képeit a háttérbe kivetítő megoldás sem segít. Bezerédi Zoltán így is uralja a színpadot. Tolókocsis figurája igazi telitalálat. És persze vannak valódi lovak, lovas kocsi, egy öreg automobil, a színpad megtelik, nagy a siker.
Majdnem fél egy van, amikor elindulunk. Még veszünk valami innivalót a darabban is többször emlegetett éjjel-nappaliban aztán irány haza. Éjjel három, mire lefekszünk.

Süt a nap, kék az ég, bárányfelhők itt-ott. A színpad szép, a zenekar elégedetten próbál, a szúnyogok gyülekeznek. Elküldünk valakit szúnyogriasztókért. Kifosztja a közeli boltot. Tíz flakon csak elég lesz. A közönség, ha nem is tömött sorokban, de érkezik. Mindenki boldog és a több napos, az időjárás okozta feszültség oldódni kezd.
Aztán kezdés előtt öt perccel elered az eső. Nem nagyon, de érezhetően. Különböző módon reagálunk. Van, aki imádkozik, van, aki átkozódik. Én az öklömet rázom. Nem tudom melyik módszer volt hatásos, de az eső eláll. Gábor gyönyörűen játszik, a közönség lelkes.
A második részre visszatérnek a szúnyogok és a Boccherini darab alatt lelkes szúnyogvadászat és vakarózás kezdődik. Osztogatjuk a flakonokat. Enyhe narancsillat a nézőtéren. A zenekar fantasztikus.
Szép nyári este.

Úgy döntöttünk, lesz előadás. A színpadot már javában „ácsolják”. A jegyek is elkezdtek fogyni. Közben dolgozom az Árgyélus királyfi és Tündér Ilona megható történetét feldolgozó meseoperán. Tényleg, mi a címe? Ezt – azt hiszem – még nem beszéltük meg. Schlanger András és Bognár Róbert írta a szüzsét, Várady Szabolcs a verseket. Január végi premier van kitűzve Szombathelyen. Szabolccsal versenyt írunk. Pillanatnyilag ő vezet egy egész jelenettel. Mortadella – Zordánia királynője – rövid, de velőtrázó jelenetén dolgozom.

Na persze a youtube chanellt is fel kellene tölteni. Az a baj, hogy nem egészen tudom, hogyan is kellene. Pedig van néhány egészen jó video a neten. Cseri Zsófiék (Erkel Ferenc vegyeskar) például egy teljes beszélgetést is feltettek velem. A szombathelyiek Dormi Jesu előadását is kedvelem. Nincs mese, ki kell derítenem, hogyan működik ez a feltöltősdi. Előkészítettem néhány új kottát kiadásra. Szőnyi Erzsébet, Zombola Péter Kovács Zoli egy-egy darabját. A Zombola művet nem régen Nyíregyházán hallottam Szabó Somáék szokásos fantasztikus előadásában. Zoli Ave Mariaját a Rádió énekkar énekelte egy vagy két éve. Pokoli nehéz, de nagyon jó darab.

Elkészült végre az új honlap. Még nem tökéletes, de legalább működik. Marci kezdetben egész lelkes volt. Talált a feladatban néhány kihívást, ezért egész gyorsan dolgozott. Lehet, hogy a szokatlan gyors munkában az is közrejátszott, hogy – legalábbis elméletben – támogatom az új mobilvásárlását. Még tartozik egy eseménynaptárral és néhány linkkel a lemezeknél, de azért így is büszke vagyok rá.
Közben voltunk Vácott a Kalmár matekversenyen. Pocsék szervezés, esős idő. A feladatok túl könnyűek voltak, amit a sok holtverseny és a magas pontszámok is jeleznek. Harmadik lett. Kapott egy DVD játszót – jó lesz a nagyszülőknek, az övék most romlott el, mi meg mihez kezdjünk kettővel? – és egy tábori meghívót. Ennek legalább maradéktalanul örült.