Pénteken a próba után elindulok a család után Balatonra. Fehérvárig óriási a forgalom, aztán kicsit enyhül. Itt van Marci vietnámi barátja és családja is, velük múlatjuk az időt másnap. Tenisz, lángos, kilátó, komp, tihanyi kirándulás, sörözés, csillagászkodás, beszélgetés a program. Aztán vasárnapra elromlik az idő, úgy döntünk, hazajövünk. Az autóban majd’ háromheti cucc. Az autópályán araszolunk. Egy autós úgy dönt, neki a leállósáv is megteszi. Egy hülye százat csinál. Kicsivel később kb hatvannal megyek a külső sávban a látszólag (később kiderült, tényleg) Pestig érő sorban. Mögöttem egy kolléga, a teljes családjával a lökhárítómtól néhány centire autózik, jelezve egyet nem értését a forgalom a tömeg, a sebesség és egyáltalán minden miatt. Kacérkodom a gondolattal, hogy kicsit ráfékezek. Az én autóm hét éves, az övé szép új. Szerintem az ő mamája sírna jobban. Persze nem teszem. Pár perc múlva megelégeli a helyzetet és megelőz jobbról, a leállósávon át. Boldogan vág be elém.
Én meg csak üvöltök, hogy nem akarok ilyen országban élni.

Sikerült emileznem a Békésmegyei Szimfonikusok vezetőjével. Megerősítette, hogy valóban akkora összeget kértek, amit hallottam, mert szerinte nagyon sok próbára lenne szükségük. Ő már azt is tudja régen, hogy nem lesz ez a koncert és csodálkozik, hogy nekem még nem szólt senki. Én már semmin sem csodálkozom. Válaszát tudomásul veszem, és már csak magamnak jegyzem meg, hogy ezért az összegért akár a Nemzeti Filharmonikusokat és a Nemzeti Énekkart is megvehetnék. Beszélek Debrecennel. Úgy tűnik az összeg feléért is elvállalják. Ennyi E.Gy. alpolgármester szerint egyébként van Gyulának a koncertre. Kíváncsi vagyok, mit mond erre…
Persze ne feledjük, hogy addigra már nem sok jelenlegi döntéshozó ülni majd a polgármesteri hivatalban.

Befejeztem az első felvonás fináléját. Sok szereplő, sok hang. Még hiányzik némi hangszerelés, de azért jó érzés behúzni a kettősvonalat. Péntek este András próbál a két főszereplővel. A tét, milyenek együtt a színpadon? Tudnak-e együtt dolgozni? Van-e a kisugárzásuk. Megtanulták az első felvonásbeli duettjüket. Mivel ilyenkor egyetlen szabad korrepetitort sem találok, magam zongorázok. Rémesen. Ők viszont jók. Megnyugszunk mindannyian. Ezzel hivatalosan is véget ért a több hónapja tartó szereplőválogatás.

Ez a hét a szabadtéri rendezvények hete volt. Szerdán, ha nem is lógtak a csillárról a népek, egészen szép ház előtt játszott a Chameleon Big Band a Társaskör kertjében. Az első pillanatban megfogták a közönséget, akik együtt mozogtak, együtt lélegeztek a latin és a szving zenére. Jó volt nézni, ahogy együtt mozdulnak a lábak, kezek. Néhány vállalkozó kedvű pár a széksorok mögött táncra is perdült. A második részt az Ébredéssel (Team building blues) kezdték. Bár volt néhány érdekes (értsd: oda nem illő) basszus, a trombitaszóló méltán kapott nagy tapsot. Nekem meg újra és újra hátborzongatóan jó érzés meghallgatni egy dalt, amit tulajdonképpen én írtam, de minden előadással változik, mindig más és más. A koncert végi ráadás blokkban még egyszer felpörgették a zenét és a közönséget. Remek hangulat, szép este volt.
Szombaton megnéztük a Miklós Tibi által jegyzett egy Bohém rapszódiája című Queen/Freddie Mercury emlékestet a Szigeten. Aki emlékszik az egykori, világsztárokat felvonultató emlékkoncertre, az tudhatja, milyen kevesek ütötték meg a Freddie Mercury felállította mércét. Ebben produkcióban számos kiváló Freddie kelti életre a legendát. Iszonyatosan jó zenészek kíséretében. Akik nem majdnem azt játsszák, amit a Queen, hanem szó szerint! Nagyon jól felépített, elementáris erejű műsor, ami újra bebizonyított néhány dolgot: A Queen zenéje semmihez sem hasonlítható. Szabálytalan gyémánt valamennyi dal, ami csak így, minden összhangzattani és formai szokásjogot felrúgva az, ami. És amit vagy húsz éve mondok; a dalokat (ide érteve most a kórusműveket, operákat stb.) primér módon ÉRTENI kell! Mert csak akkor hatnak igazán. Miklós Tibor értő és a zenével egyenrangú szövegével az unalomig ismert számok is új értelmet kaptak. Valamint kénytelen voltam megállapítani, hogy ilyen elementáris hatást semmi más nem tud kiváltani, csak is a rock zene. De kár, hogy nem értek hozzá!!!
Vasárnap 4 és fél órányi autózás után érkeztünk a negyvenfokos Gyulára. Gyönyörű város a világ legvégén is egy kicsivel túl. Erkel-díjas zeneszerzőktől rendeltek 3 percnyi zenét egy Homage a Erkel kompozícióhoz. Az ötlet annyira beteg, hogy csak vagy nagyon jól, vagy nagyon rosszul sikerülhetett. A 23 beérkezett kis miniatűrt Márta Pista rakta össze szvitté. Míg a Szolnoki Szimfonikusok a kottákat pakolták a darabok közt, hol Márta, hol Binder Karcsi improvizált néhány másodpercig. Amilyen elmebeteg ötlet volt egymás mellé tenni Jeneyt és Petrovicsot, Nógrádit és Tolcsvayt, olyan jól sikerült a végeredmény. A koncert előtt, míg belga meggysört kortyolgattunk, arra gondoltam, hogy a nézőtéren a 13 megjelent szerző lesz csak jelen, akik a saját zseniális 3 percük miatt most kénytelenek végig hallgatni majd’ két órányi szemetet. De nem nekem lett igazam. A Várszínház megtelt!
A koncert utáni kis pezsgőzésen megtalált E. Gy. alpolgármester, aki a bicentenáriumra rendelt tőlem oratorikus művet. Most arról tájékoztatott, hogy a november közepére kiírt bemutató nagy valószínűséggel elmarad, mert nincs rá keret, mivel az előadók olyan sokat kérnek… Ugyan mitől van már jó ideje olyan érzésem, hogy a város megpróbál kihátrálni a darab bemutatása elől? Mindenesetre ma felhívtam a bemutatót játszó zenekar vezetőjét, de nem vette fel a telefont. Hagytam üzenetet és kértem, hogy hívjon vissza. Írtam egy emilt is neki, tisztázandó a kérdést. Válasz még nem érkezett.

Az újság szerint 25 ezer ember érezte nagyon jól magát Zamárdiban szombat este. Arról az 50 ezerről említést sem tesznek, akik viszont reggel fél hatig, amíg dübörgött a zene nem tudott aludni. Igaz, ezek az emberek „csak” mezei őslakosok, vagy évek óta itt nyaralók. Ők „csak” az adójukkal támogatják Zamárdit. És ha erre a néhány napra inkább elutaznak, az nem tűnik fel a helyi önkormányzatnak, aki boldogan számolja a több talicskányi pénzt, amit a rendezvény beengedéséért kapott.
Demokrácia van. El kell viselnünk egymást.