Mi az abszolút mélypont? Amikor a Körtéren perui indiánok teljes harci díszben 25 évvel ezelőtti magyar slágereket adnak elő pánsípon félplaybackről.

Múlt héten a szállásom felé mentem Szegeden, amikor egy villanyoszlopon egy házilag gyártott plakátot láttam meg. Valami olyasmi volt rajta, hogy "Magyarok! Ne hagyjátok, hogy néhány büdös zsidó ..." Eléggé meglepődtem és nagyon elkeseredtem. Aztán körülnéztem és leszakítottam a plakátot. Összegyűrtem és kidobtam egy kukába. Később szégyelltem, hogy körülnéztem, mielőtt téptem. Aztán arra gondoltam, szörnyű egy országban élek, de addig nincs nagyobb baj, amíg le merem tépni ezeket a szemeteket. Másnap otthon tudtam meg, hogy parlamenti műsorszám lett a zsidózás. Szép.

A Kóta egyébként taktikát váltott. Most mindenki úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Odajönnek hozzám, megölelnek, puszi, jópofizás stb. Csak a lényegről nem beszélünk. S.M. újra köszön, sőt. Kér, hogy írjak az együttesének végre egy darabot a tavaszi koncertjükre. Amit egyébként még én pályáztam, én intéztem Társaskörös koromból. Ahol a szakmai munkatársak már csak adminisztrálnak. Szakmai munkájuk nincs. Viszont külön pénzért alkalmaznak egy szakmai tanácsadót. G. Horváth Lacit, az Anima Musicae vezetőjét. Laci remek zenész, kitűnő szervező és van vagy 26 éves. Nyilván komoly rálátása van a zenei életre, a zeneirodalomra stb.
A verseny alatt a szabályosan parkoló autóm bal oldali tükrét eltörte valaki. A keretből hiányzik egy jelentős darab, a tükör darabokban. Mivel van cascóm, elmentem a szokásos Renault szervizbe. Ahol közölték, hogy kb. 60 ezer lesz a komplett tükör. Ebből 40 ezer az önrész, de szerintük hagyjam a cascót a fenébe, mert nem éri meg az a 20 ezer amit tőlük kaphatok, ahhoz képest, hogy mennyivel többet fogok majd fizetni ezután évekig. Hagyom. Rábeszélnek egy bontóból származóra. Legyen. Aztán abban maradunk, elég ha veszek egy új tükröt és berakom. Ez csak egy tízes lesz. Kb. A törött keretet meg nézhetem évekig.

Tegnap végre megtudhattuk, hogy a tél nem egy évszak, hanem komplex társadalmi probléma, így ki kellett nevezni egy télügyi kormánybiztost. Ágival azon gondolkodtunk, hogy miként lehet egy ekkora orcátlan baromságot röhögés nélkül bejelenteni egy sajtótájékoztatón. Aztán rájöttünk, van akkora fizetés, ami mellett könnyen megy ez is.

Lement a verseny. Árusítunk, beszélgetünk a karnagyokkal, néha belehallgatunk a produkciókba. A forgalom gyér, a kedvünk azért egész jó. A zsűrivel nem mindig értünk egyet, de ez nem baj. Vasárnap este díjkiosztás. A nagydíjas verseny után tudom meg, hogy az Óbudai Kamarakórusnak adjuk a különdíjunkat. A díjkiosztón gyorsan kiderül, hogy Erdős Ákos nincs ott. Nyilván megbántódott, hogy nem ők kapták – a sokak szerint nagyon is megérdemelt – első díjat. Szólítanak, kimegyek, állok, mint egy dísztök és nincs kinek átadjam az oklevelet. Hülye helyzet. A ceremónia után a karnagyok mennének átvenni pénzeiket, de kiderül, hogy pénz nincs. Egyelőre legalábbis. Majd valamikor. Talán. Ha bejönnek a pályázatok. Egy cseppet sem kínos. Főleg a vidéki kórusoknak, akik gondolom örültek, hogy ki tudják fizetni a buszköltségüket. Még szerencse, hogy már nem kell a nevemet adnom ehhez a blamázshoz.