Képeslapot kaptam a Kótától. Kedvesek. Tényleg. Mégegyszer megköszönik a különdíjat. Azt amit nem tudtam átadni. De legalább megvolt. Sőt meg van. Bármikor beváltható. Nem úgy mint a kórusok, karnagyok pénzdíjai. Amit tudtommal még a mai napig nem fizettek ki. Persze lehet szidni a Művészeti Akadémiát. De szó nélkül megszavazott öt milliót a verseny támogatására. Egy olyan versenyre, ahol a résztvevő kórusok, szám szerint negyvenen fejenként 50 ezret, vagyis összesen két milliót fizettek be nevezési díjként. Igaz, az MMA a kifizetést pontos elszámoláshoz kötötte. Csak a versenyzőket sajnálom.

Tegnap a szakadó esőben elmentünk a Hold utcai templomba, ahol Cseri Zsófiék adtak adventi koncertet. Az Erkel Ferenc Vegyeskar nagyon nagyon jó formában van most is. Szépen kidolgozott, igényes hangzás, ihletett előadás jellemezte valamennyi mű előadását. Még valamikor nyáron írtam egy kórusművet Babits Miatyánk 1914. című versének és a Pater Nosternek a felhasználásával. Kicsit féltem tőle, hogy a mondanivaló túlzott fontossága nem viszi-e el a művet valamiféle recitálásba (akár Kodály Sík Sándor Te Deumát). Többször is meghallgattam a próbafolyamat közben, többször konzultáltunk és a végeredmény egy nagyon szép és számomra is nagyon szerethető előadás lett. Lehet, hogy megtaláltam azt a vegyeskart, akit évek óta keresek?

Mi az abszolút mélypont? Amikor a Körtéren perui indiánok teljes harci díszben 25 évvel ezelőtti magyar slágereket adnak elő pánsípon félplaybackről.

Múlt héten a szállásom felé mentem Szegeden, amikor egy villanyoszlopon egy házilag gyártott plakátot láttam meg. Valami olyasmi volt rajta, hogy "Magyarok! Ne hagyjátok, hogy néhány büdös zsidó ..." Eléggé meglepődtem és nagyon elkeseredtem. Aztán körülnéztem és leszakítottam a plakátot. Összegyűrtem és kidobtam egy kukába. Később szégyelltem, hogy körülnéztem, mielőtt téptem. Aztán arra gondoltam, szörnyű egy országban élek, de addig nincs nagyobb baj, amíg le merem tépni ezeket a szemeteket. Másnap otthon tudtam meg, hogy parlamenti műsorszám lett a zsidózás. Szép.

Tegnap végre megtudhattuk, hogy a tél nem egy évszak, hanem komplex társadalmi probléma, így ki kellett nevezni egy télügyi kormánybiztost. Ágival azon gondolkodtunk, hogy miként lehet egy ekkora orcátlan baromságot röhögés nélkül bejelenteni egy sajtótájékoztatón. Aztán rájöttünk, van akkora fizetés, ami mellett könnyen megy ez is.