Nézem az NKA folyóirat kiadás támogatási döntéseit.
Az online szakújságok nagyjából egységesen 1-1 milliót kaptak működésükre. A Revizor online, aminek kötelezettsége, hogy az NKA által támogatott kulturális projekteket szakmailag értékelje, kritizálja közel kilenc és fél milliót. Kicsit olyannak tűnik ez, mint amikor az éjszakai villamoson 6-8 közterületfenntartó akadályoz meg néhány száz forintnyi bliccelést. Lehet, hogy rossz a hasonlat, de akkor nézzük más oldalról: ha egy Fidelio vagy a Café Momus napi frissítéssel tud hírt adni a zenei és színházi élet eseményeiről egymillióból, akkor ugyanez a feladat miért kap kilenc és félszeres támogatást attól a cégtől, akinek a munkáját, döntéseit ellenőrzik?
És etikus-e pénzelnünk saját ellenőrző szervünket?
Nem értem. Ez már magaskultúra.

Most kaptam egy plakátfotót, melyből kitetszik, hogy a kiváló fülöpszigeti egyetemi kórus a Singing Ambassadors, akik rendszeres visszatérői a debreceni kórusversenynek több fülöpszigeti koncerten is éneklik a műveimet.

Ma játsszák hetedjére - és teltházzal! - a Tom Sawyert! Nem ennek örömére, de megjelent egy interjú is a Musicians Who oldalon.

Nem értem...

Átépítik az Andrássy úton a biciklisávot. Helyesebben nem átépítik, hanem helyet cserél a parkolósávval. Eddig az úttest szélén volt, mellette a parkoló autók védték a bringásokat az elképesztő autó forgalomtól. De néhány figyelmetlen autó utasa úgy nyitotta ki parkolás után az ajtaját, hogy nem nézett a tükörbe, ezért a bringások vagy belehajtottak, vagy hirtelen fékezésre kényszerültek. Így aztán most megcserélik a két sávot. Tehát ezentúl a biciklisávon keresztül kell mennie minden parkoló autónak. És míg eddig csak az utasok okoztak balesetet - felmérések szerint több mint ötven százalékban utas nélkül használjuk a kocsit – addig most minden sofőr potenciális balesetokozó. Akkor ki is járt jól? A bringások? Aligha, hiszen közvetlenül a forgalom mellett tekerhetnek, ráadásul a hirtelen ajtónyitástól esetleg pont egy busz elő eshetnek. Az autósok? Aligha, hiszen az eddiginél is nagyobb figyelmet igényel ezentúl a parkolás. Egyedül a munkálatokat végző cég keresett néhány millió forintot. Nem lett volna egyszerű, olcsóbb és hosszú távon mindenképpen kifizetődőbb, ha ráneveltük volna az autósokat az amúgy is kötelező figyelemre?

Persze azt sem értem, hogy a gyönyörűen felújított Margit hídon a tökéletes biztonságot nyújtó, a járda kiszélesítésével megépített, korláttal védett biciklisáv mellett mi szükség van az autós sávra felfestett bicikliútra.

Nem túlzás ez? Nem hülyeség?

Nem értem…

A húsvéti szünet előnye, hogy az ember bepótolhatja mozis lemaradását. Így történt, hogy ma megnéztük Fliegauf Benedek (tudom, Bence, de hogy miért, azt ne kérdezze senki) Csak a szél című Berlini díjnyertes filmjét. Egy rendkívül rosszul megírt, még ennél is sokkal rosszabbul eljátszott és ha lehet fokozni még az előzőeknél is pocsékabbul megcsinált filmet, amely hazug, érdektelen, hatásvadász, unalmas, közhelyes, a legolcsóbb sztereotípiákkal telepakolt, művészkedő blöff, amely éppen ebből kifolyólag tökéletesen alkalmas arra, hogy nemzetközi fesztiválokon díjakat nyerjen. A film egyetlen erénye a hangja lett volna, ha az író-látványtervező-zeneszerző-rendező-producer nem tett volna bele hamis citerán elpöncögött, cimbalmon odarittyentett kamu kortárs zenét. Bosszantó délutáni élmény volt. Ráadásul mire kijöttünk a moziból, az eső is nekiállt rendesen szakadni.