Délben indulok. Ragyogó napsütésben. A térképek és a GPS szerint is majdnem 400 km-t kell megtennem négy óra alatt. Nem reménytelen, ha nem jön közbe egy baleset vagy bármi, ami miatt lassítani kell. Zsolnára tartok a 21. Közép-európai Zenei Fesztiválra. Az M1-en nagy a szél és sok a kamion, kapaszkodni kell a volánba és nem sokat javul a helyzet szlovák oldalon sem. A szél enyhül, viszont nőnek a felhők. A hőmérséklet egyenletesen, de folyamatosan csökken. 12 fokban érkezem Szlovákia negyedik legnagyobb városába. Amit inkább a Kia autógyár, mint egyéb nevezetességek tettek ismertté. A szállásomat annak ellenére elsőre megtalálom, hogy a GPS szerint ilyen utca nincs is. Nem baj, a lényeg, hogy a hotel a helyén áll. Simán bejelentkezem, már várnak. A szobám fantasztikus, a fürdőszobám alig nagyobb egy átlagos lakótelepi lakásnál. Fél órával később zsűrimegbeszélés. Mint kiderül technikai okokból én vagyok az egyetlen igazi külföldi. Egy szlovák rádiós nagyasszonnyal, egy Bécsben élő cseh zeneszerző-zenetudós hölggyel hármasban gyakorlatilag az Osztrák-magyar monarchiát képviseljük. Az esti nyitóhangverseny fantasztikus magas színvonalú. A városi zenekar játszik, nem kisvárosi színvonalon. Benjamin Wallfisch angol karmester életrajza egy öreg embernek is dicsőségére válna. A nem mellesleg filmzeneszerzőként is jegyzett fiatalember kicsit pozőr, de tény, hogy jól szól a keze alatt a zenekar. Elsőnek Jan Cikker (1911-1989) Emlékek c. darabját adják elő. Nagy és kellemes meglepetés ez a zene. Az akadémikusok persze húznák a szájukat mert hangok, sőt jól kiválasztott hangok vannak benne. Szép, izgalmas muzsika. A Fesztivál második versenyzője Ryszard Groblewsky Lengyel honból, egy akkor brácsával lépa terembe, hogy kis túlzással csellónak nézem. Walton brácsaversenyét játssza fantasztikusan. Tisztán, technikásan, zeneien. A hagszere az én ízlésemnek kicsit hegedűsen szól, de ezzel együtt jó hallgatni. A szünetben rövid fogadás az igazgatóiban. A cseh kolléganő tolmácsol. A hangverseny második felében újabb szólista, ezúttal a francia Magali Mosnier mutatkozik be Ibert versenyművével. Vékony barna lány hófwehér elegáns ruhában. Kész siker. Ahogy mórikálja magát, táncol, forog erősen emlékeztet egy otthoni magazinsztárra. A második tétel viszont zeneileg is jól megoldott, nem lehet egy rossz szavam se. Nincs is. A záró scherzando alatt magamban unatkozom csak. Végül Prokofjev zseniális Klasszikus szimfóniáját hallhatjuk, helyenként pontatlan, de legalább életteli előadásban. A végén újabb fogadás, ezúttal a versenyzőkkel is kiegészülve. 10 után érek vissza a szállodába. Cset a családdal, majd alvás.

Fél egyre beszéltük meg a Marczibányi téri Kodály suliban, hogy meghallgathatom a Magnus-t mielőtt a kórus elmegy vele Gardába egy versenyre. Korán érkezem, de a parkoló, ahogy ígérték nyitva és be is állok. Fél egykor telefonos segítséget kérek, hogy megtaláljam a hatalmas épületben a próbatermet. Mint az rögtön kiderül nálam csak Uhereczky Eszter idegesebb, de semmi oka, a gyerekek fantasztikusan éneklik a hétnyolcados gyors darabot. Töröm a fejem, hogy valami értelmeset hozzászóljak, de nem nagyon találok fogást az előadáson. Aztán kicsit még szőrözünk, de a végeredmény nagyon is bíztató. Vissza az autóba és irány a péntek déli dugóban az M3 bevezetőszakasza. Valóban ne vagyok egyedül, de Gödöllő után már jól lehet haladni Debrecen felé. A kocsim csomagtartója olyan mint egy bibliaárus mozgóraktára. A különbség csak annyi, hogy nálam több láda kóruskotta van. Egy részét majd ott hagyom Katánál, akik remek raktárat alakítottak ki a házuk garázsából, más részét meg a különböző megrendelőknek szállítom le.
Négy előtt már a Hotel Lycium parkolójában bolyongok a különböző sorompókon keresztül, míg végül egyszerre érkezünk Vass M. Katival, aki a Rádiót képviseli a kétnapos, az 50 éves Bartók Béla Kórusversenyt ünneplő eseménysorozaton. A szállás, persze remek, mint mindig, és kicsit sajnálom, hogy nincs túl sok időm a koncert előtt egy úszásra vagy szaunára.
A hangverseny a bálteremben lesz, amitől kicsit félek, mert nem a remek akusztikájáról híres. Délután a városi gyerek és ifjúsági kórusok adnak hangversenyt, este a felnőtt kórusok. A Lautitia gyerekkar most az Ave verum corpust, az Ady gimi leánykara a Bordalt, Tamási Laciék este a Pénteki imát éneklik. Nagyon szépen. A két koncert közt alig van időnk a vacsorára, amit egy különteremben szolgálnak fel. Párkai tanár úrral próbálunk beszélgetni, de az ajtón túlról behallatszódó zúzós metál zene – a Telekom tart bulit a nagy étteremben – ezt kissé megkérdőjelezi. Mindenesetre a zöldborsó cappuccino mangalica darabkákkal – ez utóbbiak mikroszkópikus méretűek – nagyon finom. Az esti koncertre már szinte mindenki megérkezik, még Kocsis Zoli is beül – másnap ő vezényli majd Szokolay Istár pokoljárása című művét – és én nem irigylem a zongorakísérőket.
A kicsit hosszúra nyúlt koncert után rövid tanakodás, hova is kellene menni meginni valamit. Végül úgy dönt a kompánia, hogy maradunk a hotel bárjában. Elvileg tízkor zárnak, de a szomszéd teremben zajló céges buli miatt nyitva tartanak tovább is. Éjjel egyig megy a beszélgetés Petrovics, Vajda, Csemiczky, Szabó Sipos Máté, Török Ági és még néhányan. Békebeli idilli a hangulat. Mindenki felszabadult, jó kedvű. Ritka percek – órák.
A bőséges reggeli után még lebonyolítok néhány üzleti ügyet, leadok néhány kottát itt-ott majd elindulok haza.

"Ha felismerjük végre, hogy minden ember őrült, egy csapásra világossá válik előttünk minden rejtély." Mark Twain

Ma reggel felhívott Barabár Árpi. Érdeklődött, hogy hallottam-e egyetlen reklámját is a szombati rádikórusos hangversenynek, ahol mindkettőnknek elhangzik majd darabja. Afelől is érdeklődött, hogy megyek-e próbát hallgatni valamikor. Sajnos erre is nemmel kellett válaszolnom. Ugyanis nem hívtak. Erről aztán eszembe jutott, hogy január elején megkerestek a Rádiótól, és érdeklődtek, hol kapható a mű kottája. Megbeszéltük, hogy február elejétől a Kiadónál. Még egy kedvezményes árat is kikalkuláltam nekik. Aztán hírét vettem, hogy nagyban próbálják a művet. Én megkérdeztem, hogy ugyan, milyen kottából, hiszen az általuk előzetesen megrendelt kották - hivatalos megrendelés híján – még mindig nálam vannak. Megnyugtattak, hogy csak a próbák kedvéért készítettek másolatokat a karnagy példányából, de rövidesen kérik majd az eredetieket. Ma szerda van. A koncert szombaton lesz. Még senki nem jelentkezett.

Ma jött a rossz hír, hogy újabb pénzelvonások miatt a szombathelyi Weöres Sándor Színház visszalép az Árgyélus meseopera bemutatásától. Végül is, a legrosszabb forgatókönyv valósult meg, aminek első nyomai már ősszel látszódtak.
Most tehát - ezúton is - befektetőt, szponzort, vagy befogadó színházat keresünk a kész, kétszer 40-45 perces darabnak. Ajánlatokat a hírdetőbe kérek.