"Ha felismerjük végre, hogy minden ember őrült, egy csapásra világossá válik előttünk minden rejtély." Mark Twain

Ma reggel felhívott Barabár Árpi. Érdeklődött, hogy hallottam-e egyetlen reklámját is a szombati rádikórusos hangversenynek, ahol mindkettőnknek elhangzik majd darabja. Afelől is érdeklődött, hogy megyek-e próbát hallgatni valamikor. Sajnos erre is nemmel kellett válaszolnom. Ugyanis nem hívtak. Erről aztán eszembe jutott, hogy január elején megkerestek a Rádiótól, és érdeklődtek, hol kapható a mű kottája. Megbeszéltük, hogy február elejétől a Kiadónál. Még egy kedvezményes árat is kikalkuláltam nekik. Aztán hírét vettem, hogy nagyban próbálják a művet. Én megkérdeztem, hogy ugyan, milyen kottából, hiszen az általuk előzetesen megrendelt kották - hivatalos megrendelés híján – még mindig nálam vannak. Megnyugtattak, hogy csak a próbák kedvéért készítettek másolatokat a karnagy példányából, de rövidesen kérik majd az eredetieket. Ma szerda van. A koncert szombaton lesz. Még senki nem jelentkezett.

Ma jött a rossz hír, hogy újabb pénzelvonások miatt a szombathelyi Weöres Sándor Színház visszalép az Árgyélus meseopera bemutatásától. Végül is, a legrosszabb forgatókönyv valósult meg, aminek első nyomai már ősszel látszódtak.
Most tehát - ezúton is - befektetőt, szponzort, vagy befogadó színházat keresünk a kész, kétszer 40-45 perces darabnak. Ajánlatokat a hírdetőbe kérek.

Elmentem a MüPába a zeneszerzőverseny döntőjére. Négy kamarazenekari és négy zenekari mű versenyzett. Elég szomorú este volt. Jól hallatszott, hová vezet a teljesen egyoldalú, egyetlen ízlést, egyetlen kiinduló gondolatot tükröző zeneszerzés oktatás. Mintha megállt volna az idő valamikor a hatvanas években. Ahol az volt a cél, hogy még véletlenül se szólalhassanak meg olyan hangok, hangközök, hangzatok, melyek emlékeztetnek a korábbi 400 év zenéjére. Néhány üdítő kivételtől eltekintve a másodrendű frissességű avantgárd gegek és ötletmorzsák rakódtak össze nehezen fogyasztható – legtöbbször fogyaszthatatlan - kulimásszá. Nagyon kevés ötletet hallhattunk nagyon sok hangba csomagolva. Szinte minden kompozíció mögött komoly hang és érvrendszerek húzódnak. Legalábbis az ismertetők szerint. De sajnos az élet – amely, mint tudjuk nem habos torta – néha rácáfol a jól hangzó elméletekre.
Nem szeretnék ma fiatal zeneszerző lenni.

Környékünkön néhány éve lecserélték a BKV megállókat. 5-6 méter hosszú, fém vázas, üvegfalú építmények, bennük 3 ülőalkalmatosság, jegykiadó automata. Pár hete arra lettem figyelmes, hogy szorgos-dolgos emberek bontják a kasztnikat. Helyükre 5-6 méter hosszú, fém vázas, üvegfalú építményeket emelnek, bennük szék helyett három embernek alkalmas pad, és a jegykiadó automata. A dizájn lényegében nem változott, ha esik az eső, egyik alatt sem fér el a tömeg, a hideg pedig mindkettőben egyformán hideg.
Köztudott, hogy a BKV a teljes szétesés határán, sok milliárdos adóssággal az anyagi csőd közepén áll. Hogy egy ilyen anyagi helyzetben mi indokolja az értelmetlen cserét, nehéz lenne megmondani. Ötletem persze van, de inkább azt írom le, amit Kohn bácsi mondott: Ha rosszul megy a kupleráj, nem a cégért kell kicserélni, hanem a lányokat!