Matematika-fizika tanár barátom egy bírósági ügyben a fizika törvényeivel bizonyította igazát. A bíró gondosan végighallgatta, majd ellene ítélt. Barátom megkérdezte, hogy lehet-e a fizika törvényeinek ellentmondó bírói ítéletet hozni. A válasz rövid volt: lehet.

Péntek este hív Balázs, hogy egy adminisztratív hiba miatt az esti ülés nem 10-ig, hanem csak 9-ig tartott. Így nem sikerült befejezni a Helység kalapácsának felvételét sem. Nem tudok mit mondani. Kinéztek közösen egy pótnapot, amikor a zenekar, a kórus, a hangmérnök, rendező is ráérnek és a Bartók terem is szabad. Már csak pénzt kell szerezni hozzá. Nem is keveset. Azt meg elképzelni sem tudom, mit szól majd a Hungaroton, ha kiderül…
Az Árgyélus opera címszereplőjét Marton Éva nem akarja kiadni a Zeneakadémiáról, mivel nekik akkor éppen vizsgaidőszakuk van. Megszerzem az ő telefonszámát és Jordánét is. Össze kellene ereszteni őket, de annyira nincs hangom, hogy nem bírok telefonálni.
Közben B tervet kellene kovácsolni, de ötletem sincs. Ezúton hirdetek castingot: keresek fiatal, magas, jóképű, színészi tehetséggel is megáldott szép hangú tenort, aki eljönne Szombathelyre egy címszerep kedvéért, október végi próbakezdéssel, január végi bemutatóval. Jelentkezni a lap alján lévő e-mail címen lehet!

Míg Kristóf hegedű órán van, én beugrom a közeli „madaras tescóba” bevásárolni. Ha már ott vagyok, veszek egy kenyérpirítót is, a régi ugyanis tönkrement. Ezek a masinák valahogy nehezen viselik, ha valaki késsel-villával nekiszalad az izzószálnak. A pénztárnál megkérdezem, hogy a garanciához elég-e a számla, vagy nem. A hölgy elmondja, hogy ezt az információnál kell majd intéznem. Úgy legyen. Az információnál tájékoztatnak, hogy a jótálláshoz elég a számla. Egy buta ötlettől vezérelve megkérdezem a kisasszonyt, hogy ezt vajh a pénztárosok miért nem tudják. Kész a válasszal: ők mást tudnak. Nem szólok semmit, csak magamban morgok a szemtelen válasz miatt és arra gondolok, hogy ha én lennék a főnöke, tíz perc múlva már munkanélküli lenne. Ahogy a parkoló felé tolom nagy lendülettel a kocsit, egy bibliaárus fiatalember ugrik elém, majd félre.
Látom nagy lendületben vagy. - mondja.
Aha – válaszolom nem túl barátságosan, nem csökkentve a tempót.
Akkor halasszuk a beszélgetést későbbre? - kérdezi inkább csak magának, mint a távolodó hátam közepének.
Ettől megmagyarázhatatlan módon felderülök.

Az esti ülések idejét meghosszabbították egy órával, amit a zenekar példás megértéssel vesz tudomásul. Meg is lesz az eredmény, este 10-re felveszik Zoli darabjának az első tételét. Zolival, a hangmérnökkel és Balázzsal egy közeli sörözőben komlólevest vacsorázunk. Mindenki bizakodó, lelkes. Csak nekem nincs jó kedvem. Egyrészt orrom, fülem bedugulva, másrészt nem látom, hogy a Téli rege hogyan fog beleférni a maradék időbe. Lesz-e maradék idő? Megtárgyaljuk az Operaház jelenét, lehetséges jövőjét.
Mivel egy frissen kialakított sétálóutcában lakunk, nem meglepő, hogy már reggel fél nyolckor megszólal az első munkagép a közelben, felvisít a flex áloműző hangja. Megpróbálunk embert faragni magunkból – nehezen megy – aztán felkeressük a törzshellyé vált Café Gustát. A hely, a kiszolgálás, a reggeli és az árak ezúttal is nagyon rendben vannak.
A vitamin kúra után várakozásteljesen nézek a reggeli három órás felvétel elé. Mivel sikerült kiharcolnom egy csembalót – hangolással együtt!!!- először ezeket a recitatívókat vesszük fel a Helység kalapácsából. Gyorsan haladunk, de annyira azért nem, hogy megnyugodhatnék.
Sajnos muszáj hazamennem Pestre, így nem túl lelkesen pakolom össze a bőröndömet. Elered az eső, sőt szakad. Míg az állomásra érek teljesen el megy a hangom. Reggel még csak krákogtam, de most már suttogva sem jönnek ki hangok belőlem. Ez okoz némi problémát a jegyvásárláskor, de a pénztáros megértőnek látszik. A vonat tele, az agyam üres. Illetve nem egészen, azon töröm, miként lehetne még egy plusz felvételt kiharcolni a Hungarotonnál, és ha sikerül, mibe fog ez kerülni.
Otthon aztán vár az üzenet, hogy sürgősen kellenének a kották Szombathelyre. Éjfélig gyártom a zongorakivonatokat.

Reggel hét előtt öt perccel érkezem a Moszkva térre. Kovács Zoli ekkor telefonál, hogy Budakeszin a jelzőlámpa örök pirosra váltott. A kocsisor óriási, késni fog. 25 percet állok a hajnali hidegben és érzem, ahogy kezdek átfagyni. Debrecenbe tartunk a közös lemezfelvételünkre. 10 órakor találunk parkolóhelyet, és futunk az Aranybika szálló felé, aminek Bartók termében most négy napon át tőlünk lesz hangos a tér. Míg Zoli darabjával dolgoznak én elfoglalom a szállást. Kis, egyszobás igazgatói lakás a zenekar irodái mellett. Enyém a francia ágy, Zoli egy matracon alszik. Találkozom Katával, átadom neki a szokásos számlaköteget, átbeszéljük a Kiadó dolgait, majd megkeressük Zolit. Ebéd közben derül ki, hogy komoly bajok vannak. Eddig jószerivel egyetlen hangot sem sikerült felvenni. És nem a zenekar vagy a technika tehet róla. Egy teljes felvételi ülés kiesése komolyan veszélyezteti az egész lemez sikerét. Kezdek aggódni. És egyre rosszabbul lenni. Az allergiám is egyre erőseb, ehhez jön a megfázás összes negatív tünete. Veszek egy doboz nagy dózisú C vitamint és elkezdem tömni magamban. Nem sok javulást tapasztalok. Az esti ülésen mind a zenekar, mind a kórus nagyon lelkes. Ennek ellenére lassan haladunk. Jóval kevesebbet veszünk fel, mint azt szeretnénk. Alpár Tibi nagyon szigorú, amit persze mindenki megért, csak ki ne fussunk az időből. Az előadók toleranciája este kilencig töretlen, de akkor menthetetlenül felállnak és hazamennek. Őket is megértem. Közben más se nem látok, se nem hallok. Legszívesebben hazamennék, bebújnék a meleg paplan alá és kivárnám, míg jobban leszek. Ezzel szemben elmegyünk még Katához, aki főzött nekünk vacsorát. Borozunk, majd letámadom a neocitrán és papír zsebkendő készletüket. Az éjszakától inkább nem írok. Zoli nem sokat aludhatott, úgy szörcsögtem, fújtattam, küzdöttem az életemért.
Fantasztikus reggelit eszünk a szomszédos étteremben. Olcsó és finom. Ilyen is van még. Feltankolok neocitránból, papírzsebkendőből és vitaminokból. Már-már embernek érzem magam. A felvétel jó hangulatban folytatódik. Az ülés végére meg van a darab harmada. Ráadásul jól. Közben megérkezik Mayer Éva is, aki majd a borítót fogja tervezni. Most fotókat készít a próbáról. Ő is hoz egy kis gyógyszert. Azt is magamba tömöm. Olyan vagyok már mint egy kísérleti fehér egér. Bár ez nem olyan nagyon biztató. Délután átválogatjuk a képeket. Sok nagyon jó van köztük. Hangulatosak, izgalmasak. Jól visszaadják a lemezfelvétel teljesen abszurd hangulatát. Ő az esti vonattal vissza megy Pestre én pedig nekilátok rögzíteni a két nap eseményeit.