Miklós Tibi sem tétlenkedett ezen a nyáron! Tegnap este a harmadik darabját néztük meg a Szigeten. A Robin Hood kellemes, helyenként kimondottan szórakoztató, máskor érzelmes, pirotechnikával gazdagon meghintett produkció. Szomor György zenéje eredetibbnek indul, mint ami a későbbiekben lesz belőle, s a második felvonásra már ennyi ötlet se marad, hiszen a számok kilencven százaléka repríz. Kovács Áron celebnek indult, de énekes lett belőle. Hangja erőteljes és van egy egyéni hangszíne, ami soha nem árt ebben a szakmában. De jók a többiek is, ha nem is egyforma szinten. Gesztesi kitűnő választás volt Tuck barátnak, alkata, habitusa tökéletesen adekvát. Hát, ha még értenénk is a szövegét a nagy gospel alatt! Vikidál Gyula néhány mondatos próza kedvéért ölti magára csillogó-villogó (kétségtelenül látványos) jelmezét. Hogy ezek után mit keres a tapsrendben a főszereplők között, az rejtély. A darab szövegvilága abszolút 21. századi. Ezt nem is rejti véka alá, hiszen egyrészt a keretjáték – négy vissza-vissza térő szerzetes recitálja a kommentárokat – másrészt maguk a dalszövegek is állandóan kikacsintanak a mába. Végül is gyerek és felnőtt, ha nem is egyformán izgul, de egyformán jól szórakozhat.

Tegnap vettem egy serpenyőt. Elegáns, drága és ami a lényeg, sütőbe is tehető. Otthon kicsomagolás után elolvasom a mellékelt útmutatót. Azt írják: az edény élelmiszerrel érintkezhet. Hm. Elgondolkodom. Mindenesetre megnyugtató.

Egész nap nézzük a ferihegyi érkező gépek listáját, hogy időben kiderüljön, ha mégiscsak késne a gép. Késésnek azonban nyoma sincs. Így aztán fél kilenc felé elindulunk. Útba ejtjük a reptér közelében lévő áruházat és elkezdjük a nyaralás előtti nagybevásárlást. Az ásványvizeket pakolom, amikor megszólal a telefon. Egy kedves hangú hölgy érdeklődik a reptérről, hogy jól gondolja-e, miszerint én veszem majd át a gyereket érkezéskor. Biztosítom róla, hogy igen, jól gondolja. Azért kérdezi – mondja – mert a német kollégák elfelejtették kitölteni Kristóf papírjait, így támadt némi komplikáció Stuttgartban. Ami konkrétan annyit tesz, hogy a már elindult gépet még a kifutópálya felé menet megállították a helyzet tisztázásáig. Megnyugtatom a hölgyet, hogy egészen biztosan nem fogjuk otthagyni a kölköt a kihalt reptéren. És tényleg nem. Fél óra késéssel meg is érkezik. Vele még több tucat szigetelő. Repülővel és sátorral, polifómmal, de mininote-tal. Alaposan megváltozott a világ, amióta Kispálék a húrokba csaptak. De ez így van rendjén.

Elkészültem a darab első felvonásával valamint a második részből is Mária dalával. Megcsináltam hozzá a demókat is. Elborzasztó élmény, ahogy éneklek, de nem szeretném, ha a többiek kimaradnának ebből, szóval elküldtem mindenkinek.
Mária dalát én kértem a librettóba. A szituáció szerint utána indul Árgyélusnak és az őt segítő vőlegényének. Nem tudja, hogy azok már csellel megszerezték a varázskellékeket és elrepültek Zordániába kiszabadítani a hollóvá varázsolt királylányokat. Ő csak a levetett köpönyeget és a bocskort látja. Biztos benne, hogy kedvese odalett. Szabolcs gyönyörű népdalos szöveget írt. Én meg eleve vesztett küzdelmet folytattam, hogy a Hair híres, Easy to be hard című számához hasonlót írjak. Végül bluesos, népdalos, egy-szál-zongorás szám lett.

Tegnap Szabolcs megküldte az összesített anyagot az első felvonásból. Most látom csak még milyen sok van hátra. Kicsit megijedek, és elkezdek egy jelenetet. Mortadella rajtakapja Ilonát Árgyélussal az almafák alatt, amint épp pirospecsenyét játszanak. Nem boldog, sőt. Átkozódás. Gyors zene. Ez mindig macerás, mert sok-sok hang. Iluska is kétségbe van esve, ezúttal g-molban. Vagy valami hasonló tonalitásban. 1 perc 40 az egész jelenet. Két napot dolgozom vele. Még néhány apróbb közzene (átdíszítés stb.) és egy hosszabb jelenet hiányzik az első részből.
Közben levél a Budapesti Anyósoktól, hogy mi lesz az október 8-án bemutatandó darab címe. Ha én azt tudnám! Aztán felvetek néhány ötletet. Az egyikben kiegyezünk. Már csak a darabot kellene megírni hozzá, de semmi ötletem. Tudom, másoknak sem sok, de ez nem vígasztal.
Cseri Zsófi elküldi a keddi koncert felvételét. Két éve adtam nekik a Valse triste-t, mert azt gondoltam, nekik való. És tényleg. Nagyon jól csinálják. Most elutaznak vele egy versenyre Németországba. Szívese kiadnám a kottát, de mivel Weöres Sándor a szöveg és volt már nem egy kellemetlenségem a jogörökössel, inkább kivárok. Mindenesetre felteszem a német versenyt a koncertjeim közé a honlapra. Hadd üsse meg a guta az irigyeimet!